PhD témacsoportok és témakörök ismertetése

A Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola Ügyrendi Szabályzata

1. melléklet

A Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola témacsoportjai és témakörei

 

I.    Témacsoport:   Tájépítészet

Vezetője: habil. M. Szilágyi Kinga, CSc, DLA, egyetemi tanár

A hazai tájépítészeti szakterület több mint száz éves múltú oktatási-kutatási hagyományokra támaszkodik. A tájépítészet vertikuma szerteágazó, több tudományterületet fog át. Míg maga a tájépítészeti tervezés műszaki tervezésnek minősül és szervesen integrálódik a Magyar Építész Kamara keretében kezelt szakterületekbe, addig a tudományos alapozás, az alkalmazott kutatás – a műszaki megközelítésen túl – a kutatási céltól, feladattól függően kiterjedhet

- tájökológiai, ökológiai, dendrológiai és általános növényalkalmazási, természetvédelmi kérdésekre,

- környezettudományi témakörökre (pl. talajtan, vízgazdálkodás, helyi éghajlat, stb.),

- gazdasági és társadalomtudományi szempontokra (területfejlesztés, környezetszociológia és –pszichológia, környezet-egészségügy),

- agrárműszaki fejlesztési kérdésekre (tájépítési munkák gépesítésének automatizálási lehetőségei, fenntartható öntözési rendszerek, stb.), illetve

- a szabadterek alakításával és használatával összefüggésben az esztétika, a szociológia és a művészettörténet területére is.

A tervezéselmélet, a módszertani megközelítések támogatása tehát szerteágazó szempontrendszer kutatását, fejlesztését igényli. Az Egyesült Nemzetek Szervezete  egyes intézményei (UNESCO, UNEP) stratégiai célkitűzései és programjainak nemzeti szintű végrehajtása, a Magyarország által a vonatkozó két- és többoldalú nemzetközi egyezményekben vállaltak teljesítésének tudományos megalapozása, az EU-tagság, az Európai táj Egyezmény és számos, az értékvédelemmel, településtervezéssel, fenntarthatósággal kapcsolatos EU stratégia, program, irányelv, dekrétum és karta mind-mind újabb szakterületi kihívást jelent.

A tájépítészet sajátossága a szaktudományok területén szerzett ismeretek, az analitikus és rendszerező gondolkodásmód és mindemellett a kreatív alkotói képességek ötvözése. A sikeres képzés feltétele a műszaki-gazdasági szempontok, valamint az ökológiai és a vizuális hatások messzemenő figyelembe vétele. A tájépítészeti tervezés négy dimenziós gondolkodás és alkotás, térlátást, jó formakészséget, környezeti igényességet és kreativitást igényel. A tudományos képzés természetesen nem a tervezői készségek és gyakorlat fejlesztésére koncentrál, de a tervezéselméleti, módszertani kutatások és fejlesztések a gyakorlat számára is értékes eredményeket kell adjanak.

A tudományos kutatás mellett a doktori iskolában a jövőben meg kell teremteni a feltételeket az alkotói, művészi képességek elmélyült fejlesztését célul tűző DLA mester képzésre is. Az ehhez szükséges első lépések az oktatók mestertanári felkészítése, művészeti doktorátus megszerzése és olyan alkotóműhely kialakítása, amely a doktoranduszok számára megfelelő inspiratív légkört jelent és tartalmas tervezési lehetőségeket, feladatokat biztosít.

A tájépítészeti doktori képzés nemzetközi akkreditációt kapott 2012-ben. Az IFLA Europe akkreditációja elismerést jelent a teljes vertikumot kiépítő hazai képzés számára, és jó lehetőséget biztosít külföldi hallgatók belépésére, akár az európai oktatási piacról is, hiszen viszonylag szerény a doktorképzési, és még szerényebb a művészeti doktorképzési kínálat az európai iskolákban. Ennek révén a hazai, magas szinten képzett szakemberek, PhD, majd idővel DLA doktorok sikerrel vehetik fel a versenyt az erős nemzetközi szakmai mezőnyben is.

A PhD program célja a tájépítészeti diszciplína teljes átfogása oly módon, ahogyan hazánknak szüksége van a táj- és településépítészeti feladatok, a terület- és a településfejlesztési, a tájvédelmi és tájtervezési szakterületeken jelentkező kutatási, tervezés-fejlesztési és alkotói munkák megvalósítására. Képzésünk célja, hogy a minősített szakemberek tudása eredményeképpen a táj, a település, az emberi környezet élhetőbb, fenntartható, szebb, egészségesebb és identitást adó egyedi tájértékekben gazdagabb lehessen.

  

1. Témakör:      Szabadtér-építészeti és zöldfelületi tervezés elmélete

 Vezető: habil. M. Szilágyi Kinga, CSc, DLA, egyetemi tanár

 A települések szabadterei, a köz- és a magánkertek, a közparkok, a közterek, az utak és más közterületek rendeltetésének, összetett funkciójának megfelelő terület-felhasználástól, a kialakított térstruktúrától, a célszerű és az ökológiai adottságokat figyelembe vevő növényalkalmazástól döntő mértékben függ e területek használati értéke. A kert- és szabadtér építészet tárgya, az alakított tér, e használati értéke mellett ugyanakkor esztétikai-emocionális hatású, és befolyással van a település lakóinak közérzetére, a település arculatára, a hely karakterének, jellemzőinek kialakulására és formálódására.

A települések, elsősorban a városok területét átszövő zöldfelületi rendszer a környezeti-ökológiai kondicionálásban, minőségjavításban jelentenek nélkülözhetetlen segítséget. Jól strukturált, szerkezetében, minőségében és mennyiségében jól tervezett zöldfelületi rendszer nélkül nincs fenntartható és élhető település. A zöldfelületi rendszer a település sajátos, élő rendszere, mely összetett feladatokat lát el: rekreációs-használati, esztétikai-településszerkezeti, ill. településképi, gazdasági, valamint településökológiai-kondicionáló feladatokat. A zöldfelületi rendszer egésze, az egyes zöldfelületi elemek mintegy 30 éve kerültek a településökológiai vizsgálatok fókuszába. A települések fenntarthatósága, a környezetminőség javítása megköveteli a korszerű, tudományos elemzéseket és értékeléseket, a biológiailag aktív felület mennyiségi értékelését, a városklímára gyakorolt hatás elemzését.

A témakör a kert- és szabadtér-építészet, a települési zöldfelületi rendszer funkcionális, műszaki, ökológiai és esztétikai alapjait, az alkotó tevékenység elvi-elméleti megalapozását és fejlesztését szolgáló szakterületi kutatások, az alkotások építéséhez, fenntartásához alkalmazható műszaki fejlesztési kutatások témaköreit foglalja össze. Hangsúlyos részét adja a képzésnek a növényalkalmazás, a dendrológia, a dísznövények és a természetes flóra elemek tervezői alkalmazásának tudományos alapjai, a különböző élőhelyek adottságainak és a tervezési koncepciónak, a funkciónak és az esztétikai szándéknak megfelelő növényalkalmazás.

 A főbb kutatási és képzési területek:

  • Köz- és magánkertek alakítása, fejlesztése
  • Közcélú zöldfelületek és zöldhálózat tervezésének elmélete
  • Közparkok, közkertek, közterek alakítása, fejlesztése
  • Szabad terek építészete, alakítása, berendezése
  • Települések zöldfelületi rendszere
  • Belterületi közutak szabadtér-építészeti alakítása
  • Kertépítészeti növényalkalmazás
  • Út- és térfásítások, kondicionáló ültetvények
  • Kertépítészeti gépesítés automatizálási lehetőségei
  • Fenntarthatóság és öntözés
  • Zöldfelületek, biológiailag aktív felületek hatása a települések ökológiai viszonyaira
  • A zöldfelületi létesítmények településképi elemzése
  • A zöldfelületek rekreációs értékelése
  • A zöldfelületek szociális és egészségügyi jelentősége
  • Az élhetőség szabadtér-építészeti és zöldfelületi kritériumai

  

2. Témakör:     Kerttörténet és kertépítészeti műemlékvédelem

Vezető: habil. Fatsar Kristóf, PhD, egy. tanár

A tudományág történetének művelése minden szakma kötelessége. A művészeti jellegű képzésekben mindenhol – így a tájépítészet egyes területein is – eminens szerepet kap a korábbi korszakok stílusismerete, amely egyaránt magában foglalja a formakincs és a technikák kérdését. A tájépítészet alapvetően tervezői, mérnöki és alkotói diszciplínákat egyesítő hivatás, és ennek megfelelően kutatásai leginkább alkalmazott jellegűek. Az egyetemi szintű rangra igényt tartó szakma azonban nem engedheti meg magának, hogy ne végezzen alapkutatásokat is, amelyek a tájépítészet területén leghangsúlyosabban a kerttörténet és a tájtörténet diszciplínákat jelentik.

 Az utóbbi évtizedek műemléki gyakorlata a kertek esetében is óriási szemléletváltozáson esett át, amelyet elsősorban a helyszíni feltárás technikai eljárásaiban történt előretörés és a kerttörténeti kutatás gyakorlati oldalának megerősödése váltott ki. A tervezés előkészítésében jóval nagyobb hangsúly került a megalapozó kutatásokra. A műemlékvédelem elvárja, hogy a tervezők tisztában legyenek a kutatási eredményekkel és értelmezni tudják azokat. A történeti kertek napi menedzsmentje pedig újabb kihívásokat jelent a látogatók nagy száma ellenére megvalósítandó fenntartható fejlődés elérésében és a történeti hitelesség folyamatos megvalósításában. Ennek megfelelően a témakör kutatásának irányai a következők:

  • Kerttörténet
  • Környezetrégészet
  • Települési értékvédelem
  • Műemlék-helyreállítás elvi alapjai
  • Kertépítészeti műemlékvédelem elmélete és gyakorlata
  • Kertrégészeti célú geofizikai eljárások
  • Tájtörténet

 

3. Témakör:     Környezet- és tájvédelem

Vezető: Illyés Zsuzsanna, CSc, egyetemi docens

A környezet- és tájvédelem a különböző tudományterületek között sajátos helyet foglal el. Tekintettel a táj, illetve a környezet komplex rendszer jellegére, melyben a környezeti, a társadalmi és a gazdasági tényezők térben és időben egymással kölcsönhatásban érvényesülnek, mind a természeti értékek megőrzése, mind az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az életminőség javítása szempontjából elengedhetetlen a rohamosan fejlődő környezettudományi tudományterületek eredményeinek interdiszciplináris és holisztikus megközelítésen alapuló, integrált hasznosítása, mely a környezet- és tájvédelem egyik fontos feladata.

A képzés az általános szakterületi továbbképzés mellett kiemelten a környezet- és tájvédelem tájépítészeti összefüggéseivel foglalkozik. A képzés célja elsősorban területi jellegű problémák kutatása, azon belül mind az elméleti alapok, mind a tervezés-módszertani kérdések tanulmányozása. A környezetpolitika globális, regionális és lokális szinten egyaránt foglalkozik a környezeti elemek védelmével, a környezetvédelmi feladatokkal. A hallgatók egyéni munkájuk során a környezet és a táj védelmével és helyreállításával kapcsolatos problémákat komplex tájökológiai, műszaki, ökonómiai és esztétikai szemlélettel vizsgálják.Főbb kutatási témakörök:

  • Fenntartható fejlődés környezeti alapjai
  • Globális, nemzetközi és EU környezeti politika
  • Környezetértékelés
  • Környezetminősítés
  • Általános tájvédelem
  • Kultúrtörténeti értékek védelme
  • Rombolt területek helyreállítása
  • Ökotoxikus anyagok kimutatása és fitoremediációs lehetőségek
  • Tájökológia és tájvédelem összefüggései
  • Tájpotenciál hasznosítás és védelem
  • Tervezési elvek és módszerek a tájvédelemben
  • Védett területek tervezése
  • Korszerű módszerek, térinformatikai és távérzékelési eszközök alkalmazási lehetőségei

  

4. Témakör:     Regionális és tájtervezés

Vezető:  habil. Sallay Ágnes PhD. egyetemi docens

A regionális és a tájtervezési tevékenység célja a táj teljesítőképességének, kondicionáló hatásának, termelési potenciáljának, esztétikai értékének megőrzése és növelése. A tervezés az ökológiai kutatásokra alapozottan a tájhasználati konfliktusok, az ökológiai tévcselekedet megelőzésére irányul. A tájtervezési folyamatban kell a korszerű ökológiai ismeretek és az esztétikai elvek érvényesítésével a környezet, a táj harmonikus fejlesztését megalapozni. Az ökológiai kiegyenlítő felületek, az egyedi tájértékek megóvása, a zöld folyosó rendszerek (green way system) kialakítása időszerű feladattá vált. A tájrendezési tervek főbb részeinek, a tájvizsgálati, a tájértékelési és a javaslati munkarészek korszerű technológiákkal történő elkészítése a területrendezés, a területfejlesztés, a táj- és a településrendezés alapja. A témakör azokat a területfejlesztési eljárásokat fogja össze, amelyek célja a nagyobb térségekre vonatkozóan a tájhasznosítás különböző formáinak, a lakó- és az üdülőterületeknek, az ipari, a mezőgazdasági területeknek és objektumaiknak, a különböző rendeltetésű infrastruktúráknak optimális térbeli elrendezése. A témakör keretében többek között a következő témakörök oktatására és az ezeket felhasználó kutatásokra kerülsor:

  • Az agglomerációs folyamatok történeti-gazdasági kapcsolatai
  • Az ipari fejlődés társadalmi-gazdasági és tudományos-műszaki alapjai,  táji és környezeti összefüggései
  • Demográfiai vizsgálatok és prognózisok
  • Környezeti hatásvizsgálat
  • Stratégiai környezeti vizsgálat
  • Létesítmények tájba illesztése
  • Ökológiai kockázatelemzés
  • Tájalakulás-történet
  • Tájértékelési módszerek
  • Tájhasználati konfliktuskezelés
  • Tájjelleg megőrzés, egyedi tájértékek
  • Tájképi potenciál meghatározása
  • Településhálózat-fejlődési összefüggések
  • Térinformatikai és távérzékelési eszközök és módszerek
  • Térségi-regionális tervezési eljárások és módszerek
  • Turisztikai tájtervezés

  

5. Témakör:     Településépítészet és településökológia

Vezető:  habil. Simon Mariann, CSc, egyetemi docens

A tevékenység a településépítészet műszaki, ökológiai, szociológiai és esztétikai alapjainak feltárására irányul. A települések fejlődése és működése, illetve a települési környezet minőségének alakulása döntő mértékben függ a települések fejlesztéséhez és rendezéséhez kidolgozott koncepciók, tervek megalapozottságától és érvényesíthetőségétől. A témakör a települések fejlesztéséhez és rendezéséhez szükséges, a helyi potenciálokra és értékekre alapozott történeti, módszertani, településökológiai, szociológiai, településépítészeti kutatásokat fogja össze. Általánosan vagy egy-egy településre vonatkozóan konkrétan alapul szolgálhatnak a településfejlesztés és –rendezés tervezési, szabályozási, igazgatási és működtetési folyamataihoz és ezzel a települési környezet műszaki-építészeti, ökológiai, szociológiai és esztétikai szempontból egyaránt előnyös formálásához.

 

 

II. Témacsoport:    

Tájökológiai modellezés

Vezető: Bozó László, DSc, MTA tag, egyetemi tanár

A környezet állapotára kiható döntések következményei esetenként csak hosszabb távon jelentkeznek, és nem ritkán gazdaságilag nehezen értékelhetők. Ez teszi szükségessé azt, hogy a környezeti, közösségökológiai elemek összefüggéseit feltárjuk, a köztük végbemenő folyamatokat előre jelezzük (szimulációs és sztochasztikus modellezés), a változásokat értékeljük, és mindezeket összefüggő rendszerként vizsgáljuk.

A témacsoport a tájépítészeti, a tájvédelmi, az agroökológiai, valamint környezetfejlesztési problémakörök komplex vizsgálatával azokat a tudományos kutatási és fejlesztési irányokat, feladatokat kívánja magába foglalni, amelyek a vizsgált rendszerek összetettsége miatt erőteljesen támaszkodnak a matematikai és informatikai módszerekre.

A környezet állapotának megóvása, a fenntartható fejlődés feltételeinek a biztosítása napjainkban egyre nagyobb szerepet kap. Ez az odafigyelés még kitüntetettebb szerepet kapott a klímának, szűkebb értelemben pedig a klíma antropogén elemeinek hatásvizsgálatában. Bár a fenti problémák kezelésének, megoldásának az eszközrendszere még nem kielégítően kidolgozott, a tájökológiai és közösségökológiai modellezési technikák minden kétséget kizáróan alapvető módszertani elemei a kérdéskörnek. Az alkalmazásokban ugyanis általában olyan jövőbeli állapotok leírására is szükség van, amelyekre empirikus megfigyelések még nem, vagy nem elegendő mennyiségben, illetve minőségben állnak rendelkezésre. Különösen fontos lehet az alkalmazkodás kutatása az urbán ökoszisztémákban, ahol a rendszerelemek gyors és olykor drasztikus változásának hatásai a tájökológiai modellezés módszereivel vizsgálhatóak és eredményeivel kezelhetőek.  

A környezeti kockázat nagyságával arányosan az előrejelzés, a megelőzés, valamint a felkészülés szerepe megnő, ami értékmegőrzést, potenciális kárelhárítást, illetve költségmegtakarítást is jelent.

 

1. Témakör:     Az ökológiai modellezés módszertani alapjai

Vezető: habil. Ladányi Márta, PhD, egyetemi docens

A tájgazdálkodás ökológiai hatásaival összefüggő kérdések vizsgálatának legfontosabb eszközei a megfigyeléseken, valamint kísérleteken alapuló adatbázisok építése és kezelése, a modellezés, valamint az ökológiai közösségekben lejátszódó változások leírásán túl azok elemzése. A témakörhöz tartozó kutatásokban kiemelt szerepet kapnak az információs rendszerek, az adatbázisokra épülő statisztikai elemzések, valamint az ökológiai folyamatok leírása és elemzése alapján azok értékelése és előrejelzésére is. Az adatbázisok és a felhasználók szakértői rendszerek segítségével kapcsolhatók össze, így magas szintű tudásbázisra alapozva kaphatnak segítséget a döntéshozók az optimális megoldás kiválasztásában. Az ökológiai rendszerek, illetve folyamatok vizsgálatában egyre nagyobb szerepet kap a térinformatikai eszközök alkalmazása is.

A témakör elsősorban a módszertani kérdéseket öleli fel az adatfelvételezés és monitoring problémáitól az indikátorcentrikus megközelítéseken keresztül, a stratégiai, taktikai, illetve statisztikai modellezésig. Központi szerepet kapnak a matematikai módszerek, amelyek egyaránt támaszkodnak a determinisztikus és sztochasztikus folyamatszemlélet alkalmazására, a szimuláció, a matematikai statisztika és a többváltozós mintázatelemzés lehetőségeire.

Főbb kutatási területek:

  • Monitoring rendszerek
  • Adatbázisok építése, kezelése
  • Információs rendszerek
  • Kísérletek és megfigyelések tervezése és statisztikai elemzése
  • Kockázatelemzés
  • Szakértői- és döntéstámogató rendszerek
  • Térinformatika
  • Ökológiai modellezés
  • Determinisztikus és sztochasztikus szimulációs modellek

 

2. Témakör:     Az éghajlat, a tájhasználat és a táj ökológiai szerkezetének komplex összefüggései

Vezető: Bozó László, DSc, MTA tag, egyetemi tanár

A táj ökológiai szerkezetét nagymértékben meghatározó éghajlat szerepének vizsgálata magában foglalja az egyes klimatikus események következményeinek leírását, valamint a kitettség, az érzékenység, a sérülékenység, az alkalmazkodás és a kockázat elemzését. A témakör kutatási folyamataiban az ökológiai modellezés eszközeit és eredményeit is alkalmazva a vizsgált összefüggések feltárása komplex módszerekkel történik. Ennek során fókuszba kerül a kölcsönhatásokban szerepet játszó élőhelyek, a természetközeli, valamint az ember által alakított ökoszisztémák környezeti állapotának és a klíma hatására bekövetkező állapotváltozásainak megfigyelése, elemzése, és értékelése. A vizsgálatok a klíma – levegő – talaj – flóra - fauna kapcsolatrendszerének tanulmányozásán keresztül kiterjednek az ökológiai, a társadalmi és a gazdasági következményekre is. Az urbanizációs trendek felől tekintve a kutatások fontos részterületét képezik a városklíma alakulására, valamint a városi tájhasználatra és az urbán ökoszisztémára gyakorolt társadalmi-gazdasági hatások elemzései is.

A kutatások ezen felül a biodiverzitás várható alakulására, a kockázati elemek előrejelzésére, a mezőgazdasági földhasználattal, a levegő- és talajminőséggel összefüggő problémákra, a lehetséges kárelhárításra és a táj ökológiai potenciáljának fenntartható kiaknázására is irányulnak, melyek együttvéve szintén döntő módon képesek alakítani, formálni a táj ökológiai szerkezetét.

Főbb kutatási területek:

  •  Klímahatás monitoring és elemzés
  • Klimatikus bioindikáció
  • Biodiverzitás-elemzés
  • Városklíma, urbán ökoszisztémák elemzése
  • Környezetállapot-értékelés
  • A klíma – levegő - talaj összefüggései
  • A természeti környezet gazdasági értékelése
  • Tájhasználat
  • Térinformatika, távérzékelés
  • Kockázatelemzés
  • A táj adaptációs kapacitásának mérése és elemzése